Két út – két világ: vállalkozás vagy network?
- Vitalongia
- 3 nappal ezelőtt
- 3 perc olvasás
Udvarácz István írása:
A valós történetem, mely lehet Rólad szól…
Hogyan változott meg minden, amikor a rendszer helyett emberekre kezdtem építeni?
Sokáig én is úgy gondoltam, hogy ha valaha szabadságot akarok, akkor saját vállalkozást kell építenem. Hogy legyen egy ötletem, egy termékem, egy rendszerem – és aztán majd jön az önállóság, a siker, az anyagi biztonság. Azt hittem, a szabadság egy jól működő vállalkozás végeredménye.
És valóban: elindultam ezen az úton. Komoly anyagi befektetésekkel, rengeteg munkával, építettem, fejlesztettem, irányítottam. De egy idő után elkezdtem kérdéseket feltenni magamnak: Mi működik rövid- és hosszútávon is? Hol tudom a befektetett energiámat, időmet és pénzemet valóban sokszorosan megtérülni látni? És mi lesz, ha tényleg beindul az üzlet – akár nemzetközi szinten is?
A klasszikus vállalkozás: szabadság – komoly áron
Amikor vállalkozást indítottam, minden rám hárult. Iroda, eszközök, engedélyek, adminisztráció, marketing, készlet, logisztika, ügyfélszolgálat – a lista végtelen. Nemcsak pénzügyi kockázatot vállaltam, de a szabadság helyett egy idő után sokkal inkább éreztem magam saját vállalkozásom foglyának.
És ahogy nőtt a vállalkozás, nőtt vele a komplexitás is. Több ember, több probléma, több felelősség. De ami talán a legnehezebb volt: nem volt kitől igazán hiteles, gyakorlati tanácsot kérni. Fizetett tanácsadók sablonos válaszai, baráti ötletek, sokszor rejtett érdekekkel – nem segítettek abban, hogy valóban előrébb jussak.
A nemzetközi terjeszkedés pedig önmagában egy külön kihívás volt. Jogszabályok, kulturális különbségek, logisztika, új piacismeret. A vállalkozásom nőtt, az eredmények is jöttek – de közben egyre kevesebb volt a szabadságom, és egyre inkább az lett az érzésem: ez nem az az élet, amit szerettem volna.
A fordulat: amikor elkezdtem emberekkel építkezni
Egy ponton elgondolkodtam: mi lenne, ha nem termékből, nem rendszerből, nem működtetési folyamatokból indulnék ki – hanem emberekből?
Így találkoztam a dōTERRA modelljével. Egy olyan rendszerrel, ahol minden háttértámogatás adott: termékfejlesztés, gyártás, logisztika, adminisztráció. Nekem nem kellett újra kitalálni a kerék formáját, viszont átkellett gondolnom az elmúlt évek tapasztalatait, és szét kellett választanom a sztereotip válaszokat a valós szakmai alapokon nyugvó megoldásoktól. Magamért és családomért meg kellett vizsgálnom, hogy a világunk jövőjét mely trendek határozzák meg, termékekben, szolgáltatásokban, világnézetben, kommunikációban. Így egyszerűsödött le az életem. A feladatom egyetlen dolog lett: kapcsolatokat építeni, tudást átadni és közösséget formálni.
Ez egy teljesen más alapállás. Nem "eladni" akartam többé, hanem értéket közvetíteni. Egy olyan életformát, amely valódi stabilitást, értelmet és hosszú távon is működő jövedelmet ad – nem mások kárára, hanem mások megerősítésével.
Mi történt, amikor ez a rendszer növekedni kezdett?
Itt jött a valódi fordulópont. Mert míg a régi vállalkozásomnál minden növekedés egy újabb tehertétel volt – itt a növekedés felszabadított.
Nem kellett több embert felvennem, nem nőtt a fix költség, nem bonyolódott a működés. A közösség, amit építettem, önállóvá vált. Önkéntes, önmotivált emberek csatlakoztak, akik nem csak használták az eszközöket, hanem tovább is adták – és így bővültünk, természetesen, erőlködés nélkül.
A stabilitás belülről jön
Egy idő után rájöttem, hogy az igazi stabilitás nem egy rendszer méretéből vagy bevételi szintből fakad – hanem abból a kapcsolatrendszerből, amit felépítünk, és abból a hatásból, amit mások életére gyakorlunk.
A dōTERRA rendszerben megtapasztaltam, hogy a fogyasztói hűség nem kampányokon múlik, hanem valódi értékátadáson. Az emberek visszajönnek, mert hasznos, amit kaptak – és mert érzik, hogy nem csak ügyfelek, hanem részei valaminek, ami túlmutat a vásárláson.
Ma, ha újraindulnék – máshogy csinálnám
Ha ma állnék a nullán, nem termékötlettel kezdenék. Nem cég struktúrával, nem szervezeti tervvel.
Emberekkel kezdenék.
Kapcsolódással. Tudással. Olyan rendszerrel, ahol a jövedelem nem a ledolgozott órákból, hanem az emberi hatásból születik. Ahol a fejlődés nem magányos harc, hanem közös út. Ahol az érték nem valami külső dolog – hanem az, amit adni tudok.
Nem mondom, hogy ez jobb. Csak azt, hogy nekem ez lett az én utam. És ha újra választhatnék – újra ezt választanám.
Ha a történetem bizonyos fejezeteiben kicsit magadra ismertél vagy belepillantanál Te is ebbe a világba,
Comments